Újabb ékrovásos :)

Székely-magyar rovásírás abc

 Osztályomba faragtam ezt az ősi székely-magyar rovásírás táblát..örömmel fogadták a gyerekek :)
Öröm volt faragni is!

Ékrovással faragott edényalátét

Maradék fából készítettem kedves szomszédomnak:) Elnézést,de a kép nem a legjobb,igyekszem majd lecserélni :)

Elkészült!

Elkészültem az első igazi munkámmal,ilyen lett s egyenlőre a kandallónkat díszíti...Köszönöm Ildi a tanítást!!!!!

Kedves tanítóm csodaszép faragásai...

Engedjétek meg,hogy megmutassam nektek annak a kedves Ildinek(Háromszéki Ildikó) a munkáit,akitől én most tanulgatom az alapokat!Gyönyörű alkotásokat készít,a címer eladó!!!!Érdeklődni nálam is és nála is lehet,ha megtetszett és szeretnétek egy ilyen szépséget akár ajándékba akár otthonra:írjatok privátba emailt!!!

Új "szerelem":)

Tanulom....

Már régóta nagy tervem,hogy nagypapám kedvelt mesterségébe kicsit belekóstolhassak...a nyárnak és egy nagyon kedves kollégám,nagyon kedves feleségének köszönhetően ez valóra válhatott és tanulhatom a fafaragás alapjait. Sajnos nagyapám már elköltözött s most a mennyei hazából figyel,amint sete-sutáskodom a fával:) (vagy mosolyog,vagy a fejét csóválja,hogy"ejnye-ejnye kisonokám..." :)
Szóval belevágtam szó szerint..egy két vágás az ujjamra is sikeredett,de a többsége a fába:) Ilditől tanulom,aki maga egy nagyon szép céllal tanult meg faragni: nagyapja sírjára készített kopjafát!!!S azóta is farag,s most tanítgat engem is,amiért nagyon hálás vagyok.A hétvégén elhoztam nagyapa összes eredeti szerszámát is...nagyon különös érzés!Nagyon nagy élmény..szeretném veletek megosztani első még készülőben lévő igazi munkámat,egy fali kulcstartó lesz majd,persze addig még nagyon sok munka lesz vele, s pár vízhólyag,de az élmény mindent kárpótol:)

Büszkeségem...Az én nagyapámról

Engedjétek meg ezt a kis cikket,hogy az új tanulmányom megértsétek :) Nagy szeretettel!

Evvel a finom csipkézeteket mélyítem

A napokban jelent meg a jeles zalai népművészeket bemutató Saját örömére, mások gyönyörűségére sorozat folytatása, mely ezúttal Pápai Sándor fafaragónak állít emléket.

2011. március. 22. kedd | Szerző: Sinkovics Eta

---

nyomtatás | Küldés e-mailben | A+ | A- | Megosztom 1 hozzászolás

---

A szerzők, Prokné Tirner Gyöngyi és Bereczky Csaba jóvoltából Pápai Sándor fafaragó népművész (1924-1989) életútját kísérhetjük nyomon, s természetesen mindenekelőtt pásztorfaragásainak remekeit mutatják be a karcsú kötet lapjain, számos fotó kíséretében. A kiadvány a Zala Megyei Közművelődési Intézmény gondozásában jelent meg, miként az előző, Soós Lajos fafaragóról szóló is.

Pápai Sándor - Fotó: Illusztráció

Pápai Sándor az ország különböző részein juhászkodott, mígnem szakértelmét segítségül híva, 1962-ben Galambokra került, ahol végül is letelepedett, s feleségével három gyermeket nevelt. Már 12 évesen, juhászbojtárként motívumokkal díszítette a fát, anélkül, hogy valakitől tanulta volna. Ösztönösen alakította ki azt a mesés világot, amihez a természet, a betyár- és pásztorélet adott ihletést. A faragáshoz maga készítette az eszközeit is, melyek közt szerepelt hasgató , sarokvágó , holker - ahogy ezeket elmondása alapján dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató lejegyezte. De hogy értsük is, miről van szó, íme például a holker szerepe: Evvel a finom csipkézeteket mélyítem. Főleg botot, juhászkampót, kobakot, karikás ostornyelet faragott, de készített csanakot, tükröst, kürtöt, valamint furulyát, citerát, dudát, mandolint, mely hangszereket rendszeresen meg is szólaltatta.

Pápai Sándor munkája - Fotó: Illusztráció

Többségében domború faragást alkalmazott, de kedvelte a karcolozást is. A fa mellett a szarufaragást ugyancsak magas színvonalon művelte, számos díszes kürt őrzi keze nyomát. 1968-ban népi iparművész lett, 1983-ban pedig átvehette a Népművészet Mestere kitüntető címet. Pápai Sándor faragott tárgyait a megye múzeumai és magángyűjtők őrzik.

A rajzokon ostornyelek díszítései - Fotó: Illusztráció

A kiadvány szerzői a jövőben nemcsak a pásztorfaragó hagyományok legmívesebb alkotóinak állítanak emléket - megőrizve és egyben továbbadva a zalai népművészeti értékeket az utókornak.

Bakonyi keresztünk idén

Az idei táborban is megihletett gyönyörű keresztünk,s most pasztellel örökítettem meg....

Vakáció,ergo: alkotói SZABADSÁG!!!!!:)

Aki ismer tudja,mennyire imádom a suliban az osztályomat,DE már vágyom a nyár illatára,és a szabadság ízére :) Még pár hét és lesz időm újra alkotni :)Szeretnék minél többet a természet szépségeiből,kirándulásainkról festeni,rajzolni:)Rengeteg tervem van,remélem legalább a felét meg tudom majd valósítani!!!!
VAKÁCIÓÓÓÓÓ :)

Falvédő(lesz)az oviba...egyszer lesz,hol nem lesz:)

Hát ezen is dolgozunk mostanában,közös erővel a Bütyköldés csapattal:)
A lányos oldal már majdnem kész,csak fújni kell festéksprayvel...

Házszámaim:)

Sajátunk

Jegáé és Andié

Ezek még nem az ígért munkák,de gondoltam felteszem első ez irányú szárnypróbálgatásaim eredményét is:)

Készülnek...

Kedves olvasóim!

Tudom...régen tettem fel munkát,de most 3 munkám is félben van,várja,hogy időm legyen odaülni mellé:)
Igyekszem:)

Bábolnai story:)

Nem nagyon szoktam írni ebben a blogban,de ezt muszáj megosztanom veletek:)
Tanítok rajzot a bábolnai lovasiskolában is, s ott esett a következő:
"szentbeszédet"tartottam a gyerekeknek az öltözködési stílusra vonatkozó felsőbb kérés miatt...elmondtam nekik,hogy igen nagyot néztek volna ha "az én időmben"jártak volna középiskolába,amikor még azért is szóltak, ha a derekamra kötöttem a pulóverem..Ők figyelmesen hallgatták a beszámolómat az "én időmről" és az akkori iskolai életről..mire egy kis csend után,az egyik aranyos fiúdiák ennyit mond:
-"Jó jó tanárnő,de már nem a kőkorszakban vagyunk...":D

Azért megkérdeztem tőle,mégis hány évesnek gondol..oké:régen volt..de azért nem ennyireeeee!!!!!:)